4 eszement hónap eseményei Törökországban, Iránban, Indiában és Nepálban. A fene se tudja, hogy éltem túl, de ha már így alakult, utólag megírom, hátha érdekel valakit :)
Alant a térképen láthatóak a meglátogatott települések. Ha kíváncsi vagy valamelyikre, commentezz, és arról írok legközelebb!
A blog minden héten szerdáig frissül!
Szofiszpensz:
Bollywoodi csúcsélmény egyértelműen a Büszkeség és Balítélet feldolgozása. Különösen a bharatanaty... (2009.05.27. 19:24)India tündérmesegyára - Bollywood
A hinduk legszentebb települése - amit Benáresznek is hívnak - egyszerre csábító és félelmetes a turisták számára. Sokan vágynak ide a város misztikus légköre, a Gangesz partján megelevenedő hindu kultúra, a benáreszi selyem és a szent emberek miatt, akik különféle iskolákban tanítanak városszerte jógát, zenét, filozófiát vagy festészetet. A Varanasitól ódzkodók szerint azonban a város légköre egyáltalán nem a szentségtől, hanem trágyától szaglik, ami ténylegesen a város keskeny utcáin hömpölyög bokamagasságban. Hírhedt továbbá a helyiek leleményessége, amivel az utazókat szabadítják meg értékeiktől - vagy így, vagy úgy. Ilyen ellentmondásos hírnévnek örvend Varanasi 3-5 ezer éves városa.
Nyolc órán keresztül, ténylegesen fapadon, villogó fekete szempárok lankadatlan figyelmének kitéve töltöttem életem vitathatatlanul legszörnyűbb éjszakai utazását. Nem kis megkönnyebbüléssel szálltam le hát a vonatról hiszen egyes történetek szerint a vonatút átvészelése sem mindig bonyodalommentes, főleg ami a poggyászt illeti. Megérkezésemkor sikerült leráznom a Lumbini óta rámakaszkodott új-zélandi junkie-t, Pault, aki a folyamatos drogozástól pánikbeteg lett és nem tudott többé parancsolni indulatainak, de szagából ítélve néha záróizmainak sem.
A motoros riksások fehér arcom látványától vérszemet kapva igyekeztek egymáson túllicitálni, hogy melyikük vigyen el valamelyik ócska szállásra, ahol busás jutalékot kapnak a nyugati turistákért. Bizony hamar tömegverekedés lett a dologból, és sok pofon elcsattant, mire kiderült, hogy valójában egyikükkel sem fogok elmenni. Ehelyett egy öreg biciklis riksással alkudtam meg az árban, hiába esküdöztek a motoros kollégák, hogy a belváros emberi láb erejével elérhetetlen távolságra van. Talán mondanom sem kell, hogy ez nem volt teljesen igaz. A riksásokkal kapcsolatban három szabályt érdemes betartani: 1. fixáljuk le előre az árat 2. soha ne menjünk abba a szállodába, amit ők ajánlanak, hacsak nem akarunk többszörös árat fizetni 3. ne a szállodánál, hanem egy közeli ponton tetessük ki magunkat (a későbbiekben kiderül, hogy miért...)
Ha hátizsákkal sétálgatunk, sok kedves helyi fog mellénk szegődni, hogy levegyék a vállunkról a szállodaválasztás súlyos terhét, vagy megszervezzék "olcsón" a csónakos városnézést illetve hogy megszervezzenek úgy egyáltalán bármit. De azért nem tesszük teljesen rosszul, ha az önjelölt idegenvezetőinket elküldjük, mert ha a szállodáig hagyjuk kísértetni magunkat, akkor a recepcióstól jutalékot kérnek, amit végső soron mi fogunk kifizetni. A kiélezett verseny miatt szerencsére olcsó és tisztességes szállodák is akadnak bőven. Én a több utazó szerint is remek Om Shanti Guest House-ban szálltam meg, ami maximálisan megfelelt a fapados igényeimnek, és az árban (ami egyébként alig haladta meg az egy eurót) még napi kétszeri csónakázás is volt.
Az óváros szűk labirintusában sétálgatva néha tehénbarrikád nehezítette a haladást , de miután átverekedtem magam a gulyán, viszonylag hamar odaéertem, ahová akartam. Az utcákon apró boltok kínálják a város híres árucikkeit, amelyek közé tartoznak a benáreszi szárik, a réztárgyak, ékszerek és füstölők.
Varanasi legfőbb látványossága maga a Gangesz, amelynek lépcsőzetes partján a nap minden szakában - de főleg napkeltekor és napnyugtakor - meglehetősen bizarr dolgok történnek. A jámbor hinduk rituális fürdőt vesznek, háziasszonyok ruhát mosnak, teaárusok vizet merítenek, gyerekek és kutyák játszanak a folyóban. Szent emberek meditálnak vagy mormolják az ősi szutrákat hasist szívva, néhányan hatha jóga gyakorlatokat végeznek. Van aki házasodni jár ide, van aki családtagjait hamvasztani, van aki röhögni, de tényleg. (A jóga rendszerében régóta ismert gyakorlat a nevetés, ami még akkor is jótékony hatással van az idegrendszerre, ha erőltetik.) A képet remekül árnyalja az identitáskonfúziós nyugatiak jelenléte, akik pöttyel a homlokukon várják a megvilágosodást színes indiai ruháikban.
A Baraka című filmben van egy jó hosszú rész Varanasiról, az alábbi videóban 03:54-tól végig tart (ugyanebben a részben egy nyúlfarknyi szakasz Perszepoliszról is van az elején).
A narancssárga lepelbe tekert halottakat olyan minőségű fával hamvasztják el, amit a hozzátartozók megengedhetnek maguknak. A hinduk szerint akinek hamvait a Gangeszbe szórják, az kiszakad a reinkarnáció körforgásából és eléri a nirvanát. Ezért rengeteg beteg és haldokló érkezik a városba, akik megtöltik a hospice házakat.
Az esti csónakázás közben a parton zenés-táncos ünnep folyt - ami nem túl ritka Varanasiban. A partyhangulatot kicsit rombolta a zsákba varrt hulla, ami a csónakunk oldalához koccant. Az evezősünk nevetve taszajtott egyet a felpuffadt csomagon, fogy csak úgy fröccsent a víz körülötte. Egy készséges ápoló a közeli elfekvőből elmagyarázta, hogy a Gangesz vizébe égetés nélkül kerülnek a "tiszta testek": kilenc év alatti gyerekek, terhes anyák, szent emberek, stb. De szintén égetés nélkül kerülnek a folyóba a leprások és himlősök holttestei "nehogy az elégetésükkel a baktériumok a levegőbe kerüljenek". A folyó vize enyhén fertőző tehát, a fogyasztásra alkalmas vízben megengedett baktériumszám másfélmilliószorosa található meg benne. Tehát egy újabb túlélési trükk: ne igyunk a vízből, de talán ne is fürödjünk meg benne.
A szállodában összeismerkedtem pár hozzám hasonló turistával, akik bizonygatták, hogy a város sokkal érdekesebb, ha aktívan töltjük az időt. Számos iskolában tanítanak hindi nyelvet, indiai táncot, bölcseletet, zenét, képzőművészeteket vagy a jóga különböző irányzatait. Az egyedülálló nőknek azonban érdemes résen lennie, mert néha előfordul túlzott bizalmaskodás az oktatók részéről.
Ebben a kiismerhetetlen, és európai ember számára érthetetlen világban, ahol hagyománya van a turisták lehúzásának nem csoda, ha sokan kissé paranoidak lesznek az utazók. Bár nem töltöttem túl sok időt Varanasiban, valahogy nem bántam, hogy másfél nap múlva tovább kellett indulnom Bodhgaya felé.
