A nemegyszerű út után nem volt egyszerű a szálláskeresés sem, végül a Hotel Pushkar egyik nyirkos, ám meglepően nagy szobájában szálltam meg (kb. 1,5 euróért). Katmandu egy elképesztő hely, szabadtéri múzeumnak is elmegy. Több száz meg ezer éves szobrok, épületek állnak az utcákon, néha a helyiek törülközőt szárítanak rajtuk, annyira nem mennek különlegesség számba. A tempó sokkal nyugisabb, mint Indiában, és a helyiek is kedvesebbek.
A város elsődleges turistagettója a Thamel városrész, a külföldi turisták globalizált igényeire szakosodott kerület. Ez alatt a "Franciapékség"-élőzenés söröző-sztékház-túrabolt-szuvenírbolt-szállodaétterem tengelyre felfűzhető szolgáltatóegységeket értem. Ettől eltekintve nem rossz környék (én is külföldi turista vagyok :), lehet itt kapni mindent, amire szükségünk van, de főleg azt, amire nincs. Ez utóbbiak közé főleg a tigrisbalzsam, a hegyivezető meg a hasis tartozik, mert ezeket minden tizedik méteren tukmálja valaki. De hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem én is néha valami péksüténynek ami a sok idegen kaja után egy kicsit a hazai ízekre emlékeztetett. Itt futottam össze egy csomó ismerőssel, akikkel még Indiában találkoztam és tőlük hallottam a mumbayi terrortámadásról is.
A másik szállókkal telezsúfolt rész a Freak streat, a Csodabogarak utcája. Ez a környék régen, a hippikorszakban volt divatos. A vicces kedvű nepáliak a nyugatiakról nevezték el az utcát, akik a rikító bőrükkel meg az idétlen hajukkal szédelegtek az utcákon egyik hasisbarlangtól a másikig. Mára ez a környék már nem olyan népszerű, ezért én ezt a környéket sokkal kellemesebbnek tartottam, mint a Thamel-t. Itt már helyi kajáldákat meg boltokat is lehet találni, nem csak külföldieknek valót. És ide sokkal közelebb van a Durbar tér is, ami Katmandu egyik csodája, mellesleg a világörökség része. Itt egy kis ízelítő erről a hihetetlen helyről meg Katmandu egyéb szépségeiről a "Baraka"c. film nyitó jeleneteiből (a 3:26 másodperctől a egészen 7. percig).
Katmandu forrongott, amikor ott jártam. Két gyerek holttestét találták meg, egy építkezésen és senkinek (rendőrséget is beleértve) nem volt fogalma arról, hogy ki és miért ölte meg őket. Emiatt éjszaka elnéptelenedett a város, nappal meg sok helyen felvonulásokat, tüntetéseket tartottak. Tiszta krimi. Egyébként nekem tök biztonságosnak tűnt, sötét éjszaka is mászkáltam az utcán és nem történt semmi rendkívüli, hacsak nem a realitás érzék elvesztését vesszük, amit a kihalt Durbar tér okozott a sötétben :).
És ha már gyilkosságnál tartunk: Nepál királyság volt nem sokkal ezelőttig, és a királyt isteni lénynek tekintették, csakúgy mint Japánban. Na, 2001 június 1.-én a bekkatant trónörökös (Dipendra) egy meghitt családi ebéden két automata fegyverrel LEMÉSZÁROLTA apját - Birendra királyt - anyját, és még 7 királyi rokont, majd saját magát. Ez az eset az elképzelhetetlenségig sokkolta a közvéleményt, és végül 5 évvel később a királyság bukásához vezetett. Az esetről persze számos összeesküvés elmélet született. A hivatalos verzió szerint a koronaherceg egy rómeóésjúliás szerelmi ügy miatt volt feldúlt. Mindenesetre ma az államforma köztársaság, és 2008 óta a maoista párt kormányoz.
A nepáli hinduizmus más, mint az indiai, mert a buddhizmussal szorosabb, az iszlámmal lazább volt a kapcsolata. A tibeti vajrayana buddhizmus is sokat hatott a helyi vallásra, főleg a misztikus elemei. Kevésbé prűdek, a templomok gerendáin decens pornójelenetek láthatóak. Néha az extrémebb fajtából is (állatos, démonos, sokszereplős). A vallás sajátos struktúrát ad a városnak. A tudás istennőjének (Saraswati) temploma közelében nyelviskolák, a pénz és gazdagság istennőjének (Laximi) temploma mellett bankok, a fogfájás (!) istenének szentélye mellett fogászatok vannak. Katmandunak még egy saját istennője is van, (Kumari Dewi) aki kisgyerek korától serdülőkoráig marad a posztján, utána halandóvá "válik". 2008 októberében választották meg az új, még csak 3-4 éves istennőt.A kiválasztási ceremónia állítólag olyan sokkoló és félelmetes elemekből áll, hogy csak a tényleges istennő képes sírás és félelem nélkül kiállni. A többiek meg járhatnak pszichoterápiába életük végéig ;).
Amikor sétálgattam, véletlenül betévedtem egy lagzi sátorba is, amit egy hindu szentély udvarára állítottak. Mivel ez a negyedik napja volt a mulatozásnak már csak ímmel-ámmal folyt a parti. Azért kedvesen meghívtak vacsorázni, hát gondoltam miért ne. Valami jó erős pálinkával indítottak, nem tudtam, hogy miből készült, úgyhogy csak óvatosan iszogattam belőle. Aztán leültünk egy szőnyegcsíkra vagy huszan (csak férfiak), és mindenki elé kiraktak egy darab újságpapírt, gyakorlatilag az utcakőre. A kaja olyan volt, mint a birkapörkölt, csak vizibölényből készült, mellé valamilyen száraz zabpelyhet ettünk köretnek, meg főtt zöldségeket. Egész finom volt.
Máshol ittam a thumbát, ami erjesztett köles forróvízzel leöntve, és szívószállal kell inni. Ízre hasonlít a szakéra, és eléggé meg tudja ütni az embert.
A fenti képeket egy malajziai srác készítette, akivel még Indiában találkoztam, és később sokszor összefutottunk. Legközelebb a Katmandu-völgyben átélt kalandokról írok.
2008.11.23-24
