Perszepolisz, amit az irániak csak Takht-e Jamsid-nak, hívnak, legkönnyebben Shirázból közelíthető meg taxival vagy busszal. Az út kb. 40 kilométer. Én utazási irodával jöttem ide Shirázból, mert egyszerűen így a legolcsóbb. Egy francia és egy holland sráccal utaztunk együtt, meg az idegenvezetővel, Sarah-val. Felszerelkeztem egy csomó naptejjel és vízzel, mert Perszepolisz romjai kietlen és sivatagos vidéken állnak.
Perszepolisz Irán leghíresebb turista látványossága, senki nem megy haza anélkül, hogy megnézné. Az épületegyüttes már Mohammed Próféta medinai futása idején is ezeréves romváros volt. Így nemcsak az a szerencse, hogy egyáltalán megtalálták és kiásták a kr.e. 330-ban Nagy Sándor által felgyújtott Persepolist, hanem, hogy ilyen sok megmaradt belőle. Az ősi romok aligha kerülhették volna el a hitbuzgó muszlimok rombolását a hetedik században, ha azokat a jótékony homok el nem fedi, hogy kétezer évvel később kerüljenek csak újra napvilágra.
Perszepolisz az Ahaimenida dinasztia ceremoniális fővárosa volt kétezer-ötszáz évvel ezelőtt, ahová a perzsa újévet, a Nowruzt ünnepelni járt a király és népes kísérete. A Nowruz - perzsa újév - még mindig a legfontosabb nem muszlim ünnep Iránban. Pont egy hete, március közepén tartották, a tavaszi napfordulókor, így ott akkor léptek át az 1388-as évbe (ma már ők is muszlim szokás szerint számolják az éveket).
Hogy az idegen földről származó követek érkezése kellően méltóságteljes legyen, a palotaegyütteshez vezető lépcsők szándékosan lassan emelkednek a Perzsa Birodalom szimbólumaként számon tartott Xerxész kapuig. A bikatestű, emberfejű, szárnyas lények által őrzött kapuba még egy magyar utazó is gondosan belevéste a nevét majd' száz évvel ezelőtt, csak már elfelejtettem, hogy Széchenyi Andor volt-e az, vagy valaki más... (valaki írja már meg, ha tudja!)
Az Achaimenida birodalom fénykorában huszonhárom nemzettől szedte adóját. Ezen népek képviselői minden újévkor eljöttek leróni tiszteletüket a királynak, és nem mellékesen megtölteni annak kincstárat arannyal, drágakövekkel és mirhával, istállóit tüzes paripákkal és a világ négy égtájáról származó fenevadakkal. Cserébe az uralkodó törvényt és a tudás fényét adta nekik, de szokásaikat nem háborgatta. A szertartáscsarnok lépcsőjébe vésve mind a huszonhárom nemzet jellemző viseletében és tárgyaival járul a király elé amíg világ a világ, hogy lerója adóját. Mind közül legelsők voltak a kerek sapkás médek, akik a zoroasztriánus vallás papjaiként - ami az Achaimenida dinasztia idején államvallás volt - különös kegyet élveztek a királyi udvarban. De a szövetséges (egyesek szerint leigázott) népek között voltak örmények, afgánok, szkíták, egyiptomiak, etiópok, elemiták, arabok és trákok is. A királyi audienciához különleges viselet is társult: követek csak bevarrt ujjú köntösben borulhattak az uralkodó lába elé, nehogy véletlenül megorvgyilkolják imádatuk tárgyát. Erről a királyi testőrség - a halhatatlanok - is gondoskodott, akik arról kapták a nevüket, hogy amint elesett egyikük, rögtön a helyén termett egy bajtársa.
A fogadótermen kívül még megnéztem a királyi palotákat, a kincstárat és a "Száz oszlop csarnokát", már ami megmaradt belőlük. Egy múzeumot is telepítettek ide, amit már csak az árnyék miatt is megérte megnézni, mert nagyon tűzött a nap.
A romok között bolyongva megszólított egy férfi, tudakolta, hogy melyik országból jöttem. A fejét csóválva magyarázta, hogy Magyarországnak kevés jó költője lehet, mert ő csak Petőfiről hallott. Megmondtam neki, hogy akkor a perzsa költészet meg biztos nihilista, mert én meg csak Omar Khayyamot olvastam. A nagy nevetésben hátamat veregetve biztosított róla, hogy ezért most meghívna egy teára, ha lenne a közelben teázó.
1971 –ben a sah Perszepolisz romjai mellett rendezett nagyszabású ünnepséget a perzsa királyság 2500 éves évfordulójának tiszteletére. Az eseményre irdatlan sátorvárost építettek minden luxussal berendezve, hogy a világ minden tájáról hívott 60 király és államelnök semmiben sem szenvedjen hiányt. Ez az esemény aztán meghatározó támadási felülete lett a monarchia dekadens költekezéseit nehezményező fundamentalistáknak, akik végül 1979-ben átvették a hatalmat, és a nép támogatásával kikiáltották az iszlám köztársaságot.
Perszepolisz romjaitól nem messze van a négy nagy király csontjait őrző Nasq-e Rostam. Dáriusz és Xerxész feltételezett sziklasírjával szemben egy titokzatos, ajtó nélküli épület áll, talán egykor könyvtár lehetett, ahol az Avesztát és más szent szövegeket őrizték. Az ösvényen kicsit tovább haladva harci jeleneteket ábrázoló domborművek vannak. Eddigre már az idegenvezetőnk nagyon elpilledt, úgyhogy lassan visszahajtottunk Shirázba.