Világjárás Retrospektív

4 eszement hónap eseményei Törökországban, Iránban, Indiában és Nepálban. A fene se tudja, hogy éltem túl, de ha már így alakult, utólag megírom, hátha érdekel valakit :) Alant a térképen láthatóak a meglátogatott települések. Ha kíváncsi vagy valamelyikre, commentezz, és arról írok legközelebb! A blog minden héten szerdáig frissül!

Mitmiérthogyan?

Térkép

Friss topikok

Michael Jackson hátán a Thar-sivatagban (Jaisalmer)

Hob Gadling 2009.05.01. 18:11

 A Nagy Thar-sivatag közepén áll az Arany Város, a radzsasztániak büszkesége, a tevehajcsárok Mekkája, a dzsáin menekültek Medinája és összességében pedig India leghangulatosabb sivatagi települése, egyszóval Jaisalmer. 

A város eszményi adottságaiból adódóan, és abból, hogy sokaknak Radzsasztán jelenti "Indiát", Jaisalmer nagyon frekventált turista célpont, így nincs hiány szállodákban. Én a Swastika Hotelt választottam szálláshelyül, amit stílusosan jókora horogkeresztek jelölnek a szemközti házfalon. A legtöbb turista nem akad fenn ezen, de azért nem mindenki tudja, hogy a nálunk náci Németországhoz kötődő jel ősi napszimbólum, amit úton-útfélen lehet látni Ázsiában (tévhit, hogy a szvasztika fordítottja a horogkereszt, az irány nem lényeges). Szóval a "hotelben" egy olyan szobát kaptam ami leginkább a nagymama sufnijára emlékeztetett a '80-as évekből, tele megsárgult katalógusokkal, tehát baromi jól éreztem magam :). 
A város legnagyobb nevezetessége a homokkő sziklára épült vár, ami 99 tornyával elég impozáns látványt nyújt naplementekor és napkeltekor, amikor a fényviszonyok miatt tényleg  aranyszínűnek látszik. Kár, hogy az erőd szörnyű veszélyben van a százszorosra nőtt vízhasználat miatt (a sivatagban csak 30-40 éve vezették be a folyóvizet), így elkezdtek leomlani a falai és a tornyai, ami néhány évtized alatt a vár teljes pusztulását okozhatja. Az erőd épületében a mai napig sok ember és persze tehén él.
A várban találhatóak az izgalmas dzsáin templomok is, amikre mindenképpen érdemes vetni egy pillantást. A dzsáinizmus India legkisebb államvallása. Alapelve, hogy az élőények egymás utáni életeiken át tökéletesedve végül maguk is isteni lényekké válnak. A vallás alapítója, Mahavira, Buddha kortársaként az i.e. VI. században élt, és a két vallás között egyébként is sok a hasonlóság. Mahavira szerint a világ nem teremtett, hanem örökkön létező. Hirdette minden élőlény egyenjogúságát, ezért elvetette a kasztrendszert. A Gandhi által is felhasznált nem-ártás elvét néhány hívő olyan kényszeres buzgalommal igyekeszik betartani, hogy szájuk elé kendőt kötnek, és lépteik előtt seprűvel tisztítják meg a talajt, nehogy véletlenül lenyeljenek vagy eltiporjanak egy élőlényt. Ebből következik, hogy a dzsáinok szigorúan vegetáriánusok, sőt, még a növények azon részét sem eszik meg, aminek begyűjtése a növény pusztulását okozza (pl. gyökér, hagyma, stb.). Úgyhogy ha legközelebb meghívunk egy dzsáint ebédre, ne készítsünk neki brassói aprópecsenyét! :)
A hat-nyolcszáz éves dzsáin templomok hihetetlenül gazdagon faragottak. A belépéshez a szokásos cipőlevételen kívül a bőröveket és a vizet (?) is kívül kell hagyni, és nagyon kiismerhetetlen időpontokban szabad csak a látogatás. Belül a thirtankarok (megvilágosultakak akik az emberiségnek mutatják az utat) szobrai állnak illetve ülnek.
A maharadzsa palotáját is érdemes megnézni az erődön belül, amit múzeumnak rendeztek be. Vannak itt fegyverek, régi berendezési tárgyak, horszékek, stb.
Az óvárosban lévő haweli-k (régi lakóvillák) főleg kívülről szépek, mert az udaipuriakkal ellentétben keveset rendeztek be közülük korabeli stílusban, így azok belül üresek illetve szuvenír boltok vagy galambok költöztek beléjük. 
A város szélén a vidékre nem túl jellemző, mesterséges Gadisar tó van, ami mellé a kaput egy kupleráj mádámja építtette a maharadzsa engedélye nélkül. A bosszankodó uraság azonban nem romboltathatta le az épületet, mert az élelmes vállalkozóasszony egy Shiva szentélyt állított a tetejére. Azóta a tó és a kapu a város jelképeivé váltak. 
A látogatók egész vekni kenyereket dobálnak szeletenként a tó halainak, amit a külön-külön is méteres fenevadak hatalmas küzdelem árán kaparintanak tűhegyes fogaik közé. Ilyenkor úgy néznek ki, mint egyetlen irdatlan sikamlós viziszörny. Órákig is el tudtam nézni ezt a förtelmes masszát.
Nem messze van egy felejthető néprajzi múzeum, ahol esténként hagyományos radzsasztáni bábelőadásokat tartanak. Érdemes megnézni a népnevelő plakátokat is, amik a "mai fiatalokról" meg a radzsa jógáról szólnak :).
A negyven kilométerre lévő homokdűnék legkönnyebben dzsippel, vagy ahogy a helyiek mondják, gypsy-vel érhetőek el. Naplementekor itt olyen tömeg gyűlik össze főleg indiai turistákból, hogy az már kissé nehezen élvezhetővé teszi a sivatagi idillt. A találékony helyiek radzsasztáni táncokkal, és fülbemászó muzsikával szórakoztatják az úri közönséget, ha kell, ha nem. A radzsasztáni zenében fontos a dob, a morchang (doromb) meg a ravanhatta nevű vonós, kissé nyekergő hangszer. Kicsit arrébb sok büszke tevetulajdonos ajánlgatja feldíszített jószágait pár perc tevegelésre. Én is kapva kaptam az alkalmon, és felpattantam a kétpúpú Michael Jackson hátára, hogy stílusosan beletevegeljek a sivatagi naplementébe.
 

2008.11.07-09

 

Címkék: zene vallás india tánc templom kirándulás múzeum legenda teve naplemente erőd jain rajastan jaisalmer

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vrsp.blog.hu/api/trackback/id/tr201097602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.