Világjárás Retrospektív

4 eszement hónap eseményei Törökországban, Iránban, Indiában és Nepálban. A fene se tudja, hogy éltem túl, de ha már így alakult, utólag megírom, hátha érdekel valakit :) Alant a térképen láthatóak a meglátogatott települések. Ha kíváncsi vagy valamelyikre, commentezz, és arról írok legközelebb! A blog minden héten szerdáig frissül!

Mitmiérthogyan?

Térkép

Friss topikok

Michael Jackson hátán a Thar-sivatagban (Jaisalmer)

Hob Gadling 2009.05.01. 18:11

 A Nagy Thar-sivatag közepén áll az Arany Város, a radzsasztániak büszkesége, a tevehajcsárok Mekkája, a dzsáin menekültek Medinája és összességében pedig India leghangulatosabb sivatagi települése, egyszóval Jaisalmer. 

A város eszményi adottságaiból adódóan, és abból, hogy sokaknak Radzsasztán jelenti "Indiát", Jaisalmer nagyon frekventált turista célpont, így nincs hiány szállodákban. Én a Swastika Hotelt választottam szálláshelyül, amit stílusosan jókora horogkeresztek jelölnek a szemközti házfalon. A legtöbb turista nem akad fenn ezen, de azért nem mindenki tudja, hogy a nálunk náci Németországhoz kötődő jel ősi napszimbólum, amit úton-útfélen lehet látni Ázsiában (tévhit, hogy a szvasztika fordítottja a horogkereszt, az irány nem lényeges). Szóval a "hotelben" egy olyan szobát kaptam ami leginkább a nagymama sufnijára emlékeztetett a '80-as évekből, tele megsárgult katalógusokkal, tehát baromi jól éreztem magam :). 
A város legnagyobb nevezetessége a homokkő sziklára épült vár, ami 99 tornyával elég impozáns látványt nyújt naplementekor és napkeltekor, amikor a fényviszonyok miatt tényleg  aranyszínűnek látszik. Kár, hogy az erőd szörnyű veszélyben van a százszorosra nőtt vízhasználat miatt (a sivatagban csak 30-40 éve vezették be a folyóvizet), így elkezdtek leomlani a falai és a tornyai, ami néhány évtized alatt a vár teljes pusztulását okozhatja. Az erőd épületében a mai napig sok ember és persze tehén él.
A várban találhatóak az izgalmas dzsáin templomok is, amikre mindenképpen érdemes vetni egy pillantást. A dzsáinizmus India legkisebb államvallása. Alapelve, hogy az élőények egymás utáni életeiken át tökéletesedve végül maguk is isteni lényekké válnak. A vallás alapítója, Mahavira, Buddha kortársaként az i.e. VI. században élt, és a két vallás között egyébként is sok a hasonlóság. Mahavira szerint a világ nem teremtett, hanem örökkön létező. Hirdette minden élőlény egyenjogúságát, ezért elvetette a kasztrendszert. A Gandhi által is felhasznált nem-ártás elvét néhány hívő olyan kényszeres buzgalommal igyekeszik betartani, hogy szájuk elé kendőt kötnek, és lépteik előtt seprűvel tisztítják meg a talajt, nehogy véletlenül lenyeljenek vagy eltiporjanak egy élőlényt. Ebből következik, hogy a dzsáinok szigorúan vegetáriánusok, sőt, még a növények azon részét sem eszik meg, aminek begyűjtése a növény pusztulását okozza (pl. gyökér, hagyma, stb.). Úgyhogy ha legközelebb meghívunk egy dzsáint ebédre, ne készítsünk neki brassói aprópecsenyét! :)
A hat-nyolcszáz éves dzsáin templomok hihetetlenül gazdagon faragottak. A belépéshez a szokásos cipőlevételen kívül a bőröveket és a vizet (?) is kívül kell hagyni, és nagyon kiismerhetetlen időpontokban szabad csak a látogatás. Belül a thirtankarok (megvilágosultakak akik az emberiségnek mutatják az utat) szobrai állnak illetve ülnek.
A maharadzsa palotáját is érdemes megnézni az erődön belül, amit múzeumnak rendeztek be. Vannak itt fegyverek, régi berendezési tárgyak, horszékek, stb.
Az óvárosban lévő haweli-k (régi lakóvillák) főleg kívülről szépek, mert az udaipuriakkal ellentétben keveset rendeztek be közülük korabeli stílusban, így azok belül üresek illetve szuvenír boltok vagy galambok költöztek beléjük. 
A város szélén a vidékre nem túl jellemző, mesterséges Gadisar tó van, ami mellé a kaput egy kupleráj mádámja építtette a maharadzsa engedélye nélkül. A bosszankodó uraság azonban nem romboltathatta le az épületet, mert az élelmes vállalkozóasszony egy Shiva szentélyt állított a tetejére. Azóta a tó és a kapu a város jelképeivé váltak. 
A látogatók egész vekni kenyereket dobálnak szeletenként a tó halainak, amit a külön-külön is méteres fenevadak hatalmas küzdelem árán kaparintanak tűhegyes fogaik közé. Ilyenkor úgy néznek ki, mint egyetlen irdatlan sikamlós viziszörny. Órákig is el tudtam nézni ezt a förtelmes masszát.
Nem messze van egy felejthető néprajzi múzeum, ahol esténként hagyományos radzsasztáni bábelőadásokat tartanak. Érdemes megnézni a népnevelő plakátokat is, amik a "mai fiatalokról" meg a radzsa jógáról szólnak :).
A negyven kilométerre lévő homokdűnék legkönnyebben dzsippel, vagy ahogy a helyiek mondják, gypsy-vel érhetőek el. Naplementekor itt olyen tömeg gyűlik össze főleg indiai turistákból, hogy az már kissé nehezen élvezhetővé teszi a sivatagi idillt. A találékony helyiek radzsasztáni táncokkal, és fülbemászó muzsikával szórakoztatják az úri közönséget, ha kell, ha nem. A radzsasztáni zenében fontos a dob, a morchang (doromb) meg a ravanhatta nevű vonós, kissé nyekergő hangszer. Kicsit arrébb sok büszke tevetulajdonos ajánlgatja feldíszített jószágait pár perc tevegelésre. Én is kapva kaptam az alkalmon, és felpattantam a kétpúpú Michael Jackson hátára, hogy stílusosan beletevegeljek a sivatagi naplementébe.
 

2008.11.07-09

 

Címkék: zene vallás india tánc templom kirándulás múzeum legenda teve naplemente erőd jain rajastan jaisalmer

Szólj hozzá!

Buddha, térgörbület és a drogcsempész Lumbiniben

Hob Gadling 2009.04.24. 00:48

A nepáli Lumbini egyike a buddhizmus négy legszentebb zarándokhelyének. Itt látta meg a napvilágot időszámításunk előtt 563-ban Sziddharta Gautama, akit a világ azóta Buddhaként ismer. A harcos kasztba született híres vallásalapító állítólag világra jövetele után 8 lépést tett meg a saját erejéből. Kb. én is így botladozhattam, amikor a hosszú és kényelmetlen utazástól elgémberedett lábakkal, seggemet fogva kászálódtam le a buszról. Első ránézésre a város egy porfészek benyomását kelti, másodikra és harmadikra is. De igazából nem is a város, hanem a hozzá tartozó terület a fontos, amit csak 1997 óta jegyzett be az UNESCO a Világörökség részének. Ennek megfelelően a hatalmas területen főleg félkész épületek állnak, de ezekről majd később. 

A szálláskeresés nehézségekbe ütközött, mert mint kiderült, pont akkor kezdődött a Mönlam szertartás ami a tibeti buddhizmus egyik legfontosabb ünnepe (amin Bodhgayaban később én is részt vettem). Szóval minden lehetséges szálloda meg vendégház csordultig volt zarándokokkal meg turistákkal. Találkoztam egy 13 éve amerikában élő nepálival, Jamphallal, aki szörnyen beszélt angolul. Ő javasolta, hogy menjünk a koreai kolostorba, ahol szívesen látják az utazókat. Az ilyen fontos zarándokhelyeken ugyanis sok buddhista ország építtet templomot és kolostort, a saját kultúrájának megfelelőt, üdítő sokszínűséget hozva ezzel a hely építészetbe. Szóval olyan az egész, mintha a térben ugrálnánk a japán zen kertek, a mianmari aranykupolák és az egzotikus thai templomok között. Aki kedvet érez rá, még bele is kóstolhat a különböző országok vallásgyakorlatába, például a japánoknál minden hajnalban zen meditáció zajlik. A koreai kolostorban kedvesen fogadtak, adtak vacsorát és egy spártai, de tiszta és lakható szobát, mindezt becsületkasszás alapon. A harmadik lakótárs, a szerencsétlen orosz Arkagyij az egész éjszakát végigrókázta a migrénje miatt. 

Lumbini jókora területét biciklivel érdemes felfedezni, mert nagyok a távolságok. A sok félkész távol-keleti templom és kolostor között vannak európaiak is: az osztrák meg a német mellett egy klasszicista stílusú francia is épül. A terület közepén lévő szent tóban fürdött meg Szidharta anyja Maha Maya királynő aki a legenda szerint a teljesen fájdalommentes szülést követő egy héten belül meghalt, fia nevelését húgára hagyva. A Mayadevi templom romjai jelzik a Buddha pontos születési helyét, ez egy fedett régészeti területen van. Picit arrébb Ashoka császár egy oszlopa jelzi a nagy buddhista uralkodó kétezer-kétszáz ével ezelőtti látogatását. A templom kertjében ősrégi fák közé kifeszített imazászló-füzérek repkednek a szélben, békés hangulatot árasztva. Sziddharta születéséről itt egy nemistudom-milyennek-nevezzem video a Kis Buddha című filmből: 




Sajnos, nem sok időt töltöttem itt, indultam vissza India felé. A délutáni busszal Sunauliba, a határvárosba szerettem volna utazni néhány turista sorstársammal együtt. A busz telis-tele volt, így végül csak a tetején volt helyünk, de micsoda klassz utazás volt! Egyszer megállított minket a rendőr, hogy ezt így nem lehet, mert veszélyes. De a buszsofőr harsányan röhögve beletaposott gázba, állva hagyva a fakabátot a kioktatásul felemelt mutatóujjával. Szép idő volt, az utat mangófák szegélyezték a nap éppen lemenni készülődött. Jót beszélgettem egy furcsa új-zélandi fazonnal, Paullal, meg néhány koreai sráccal. Amikor megérkeztünk a határhoz, feltűnt, hogy a koreaiak elmenekültek a közelből. Kérdeztem az új-zélandit, hogy miért? Azt mondta, hogy "Lehet hogy azért, mert nem akarnak velem együtt átmenni a határon". "És ez vajon miért lehet?" – kíváncsiskodtam tovább. "Másfél kiló hasis van nálam"- jött a meglepő felelet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve én is inkább külön akartam átkelni a határon. Nem mintha a határőrök túl kötekedőek lettek volna, valószínűleg egy húsztonnás atombomba is átcsusszant volna azon az ellenőrzésen. 

Aztán Gorakpurba mentem busszal – miután a sunauli-i „maffia” lehúzós buszjegy ajánlatát (a normál jegy 8x-osa) visszautasítottam, és éppenhogy nem kerültem emiatt bunyóba. Gorakpurból meg életem legszarabb éjszakai vonatozását kezdtem meg Varanasi felé. 

Lumbinihez hasonló hely még Kushinagar, Bodhgaya és Sarnath, ez utóbbi kivételével mindenhol jártam, majd írok róluk is. 

2008.11.29-30. 

 

 

Címkék: buddhizmus busz vallás templom legenda buddha világörökség kolostor biciklizés rom nepál zarándokhely érkezés műemlék sztupa egynapos lumbini

1 komment

Finomságok és sorsüldözöttek Kermánban

Hob Gadling 2009.04.16. 15:50

     Kermán a kisebbik Irán két megmaradt , hagyományosan zoroasztriánus végvára közül. Persze Ahura Mazda követői már itt is jócskán kisebbségben vannak a siíta muszlimokhoz képest, azért még van egy jelentős közösségük, amelynek központja a helyi tűztemplom, amit eltökélt szándékom volt megnézni. Ezért terveztem be ezt a másfél napos kitérőt Shiránból Yazd felé menet. 

    Rossz szokás szerint megint reggel 5 előtt gördült be a buszom az állomásra, hogy a csípős sivatagi hajnaltól vacogva, félálomban kóvályogjak be a belvárosba. Először benéztem a korán nyitó kortárs művészeti múzeumba, ahol meglepően jól felépített kiállítás fogadott. Elbeszélgettem a múzeum igazgatójával, aki megengedte, hogy délutánig ott tartsam az irdatlan hátizsákomat, így megkönnyebbülve indultam tovább.
    Kermán legfontosabb látványosságai a jókora területet elfoglaló bazár körzetébe koncentrálódnak, ami már időtlen idők óta áll, hála a fontos kereskedelmi útvonalnak, ami Iránt Közép és Dél-Ázsiával köti össze.
    Kipróbáltam a messzeföldön híres bazár alatti kifőzdét, ahol megkóstoltam az iráni "gulyást", a dizit (ok, birkából készült, és tök máshogy, de tényleg emlékeztetett a gulyásra!). Ami ahhoz képest hogy a szegények étele, baromi finom! Ennek a kőtálban érkező specialitásnak fogyasztási módja nagyban különbözik a távoli magyar rokonáétól: a levet egy tál előre összetépkedett kovásztalan kenyérre (naan) öntjük, és megesszük. Ezután a megmaradt húst, főtt zöldségeket és a felszolgált zsírdarabot egy fémből készült, vécépumpára túlságosan is emlékeztető eszközzel péppé zúzzuk, majd naan-nal és friss fűszernövényekkel fogyasztjuk. Egy teheráni barátom viccelődött azzal, hogy szerinte a tehenek után a perzsák eszik a legtöbb nyers füvet  a világon:) . Lehet, de jó szokás!
    Találtam a bazárban egy gyönyörűen felújított törökfürdő múzeumot, ahol Quadzsar korabeli ruhákba bújtatott viaszfigurák és használati tárgyak segítenek átérezni a hangulatot. Nem messze innen a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk a perzsa fürdőkultúrát, nekem sajnos erre nem volt időm. Egy másik fürdőt viszont mágikus hangulatú teaházzá alakítottak át, ahol gyakran szól tradicionális élőzene is. Ebből itt egy kis ízelítő (az előadóról Shejarianról még írok később):
 

 
 
    A bazár egyik legemblematikusabb portékája a kermáni szőnyeg, ami még a perzsa szőnyegek között is unikumnak számít. Különlegessége, hogy minél többet használják, annál puhább és szebb lesz. Ha emberre mondják, hogy olyan, mint egy kermáni szőnyeg, az hatalmas dícséret, és nem úgy kell érteni, hogy minél többen mennek végig rajta, annál puhányabb lesz :).
    Éppen a répalében felszolgált sáfrányos fagyimat (amilyen hülyén hangzik, olyan finom!) szopogattam, amikor megszólított egy férfi, akit Alinak hívtak. Ali a nap hátralevő részében idegenvezetőmmé szegődött, és szép lassan elmesélte az egész életét, ami egy kicsit árnyalta a bennem élő képet Iránról, amit én földi paradicsomnak éreztem. Ali félig baluchi származása miatt már születésétől fogva persona non gratának minősült Iránban. Az iraki-iráni háború alatt békejogi aktivista volt, ezért többször megjárta a börtönt. Egyszer már azt hitte, végleg sikerül otthagynia a számára oly sok szenvedést hozó perzsa szülőföldjét, és svájcba költözött, ahol elvett feleségül egy súlyosan személyiségzavaros nőt (ez nyilván később derült ki), akitől nyolc év után elvált. Valahogyan visszakerült Iránba, ahol azóta nem kap munkát , pedig az angolon kívül németül és svájci dialektusban is tökéletesen beszél. Folyamatos rettegésben él, mert időközben kitért muszlim hitéből, ami a sarija szerint halálos bűnnek minősül. Ha ezt valaki megtudná, büntetlenül megölhetné, mint törvényen kívülit. Ali minden erejével azon van, hogy elhagyhassa az országot, és ezzel sajnos nincs egyedül. A fiatalok milliói vándorolnak ki évente az iszlám köztársaságból, hogy kötetlenebb életet élhessenek. 
 
        Kermánban van még egy gyönyörő könyvtár, és a közelében van egy furcsa alakú, középkori jégtároló, amit futólag megnéztünk Alival. A kermáni Jameh mecset abban különbözik leginkább a többitől Iránban, hogy üvegfallal zárt belső kerengője van. Erre állítólag a sivatag közelsége ellenére hűvös időjárás miatt van szükség.
    Ali segítségével eljutottam a zoroasztriánus tűztempomba is. A zöld kapun csak egy faravahar (Zoroaszter követőinek szimbóluma) jelezte, hogy a zárt udvarban egy ősi vallás szentélye található. A kapu mögötti belső kertből múzeum, közösségi terem, és maga az apró tűztemplom nyílik. Ahura Mazda templomába csak fejfedőben szabad belépni. Egy üveglap mögött látszik az állítólag több száz (ezer?) éve égő örökláng, amit különleges fával táplál az erre felszentelt személy. A falakon festmények, és az Avesztából származó idézetek lógnak. A közhiedelemmel ellentétben nem maga a tűz az imádat tárgya, hanem az isteni fényesség, amit jelképez. A múzeumban a vallásról sajnos nem tudtam meg többet, azért érdekes volt az a néhány tárgy, ami itt össze van gyűjtve. Az iráni valláspolitika a zoroasztrianizmust nem támogatja, de eltűri. A muszlimok elismerik Zoroasztert és jónak tartják vallását, de azt az iszlámhoz képest befejezetlennek és tökéletlennek tartják (így vannak a kereszténységgel és a júdaizmussal is).
 
    Az estét egy couchsurfinges családnál töltöttem, akik nagyon belopták magukat a szívembe. Nagyon modern gondolkodású és szeretetteljes emberek voltak. Érdekes, hogy ők voltak a második olyan család, akikkel találkoztam Iránban akik elsőfokú unokatestvérként házasodtak össze. Később megtudtam, hogy a muszlim kultúrában ez gyakori, mert a próféta lánya, Fatima is unokatestvéréhez (Alihoz) ment feleségül. Lehet, hogy azért ebben nem jó ötlet követni a hagyományt: mindkét családban volt egy-egy kisfiú, aki nekem  nagyon furcsának tűnt, egyikük kifejezetten Down kórosnak hatott... 
    Vendéglátóm, Reza elmesélte, hogy délkelet irán - ahol Kermán is található - a legszegényebb vidékek közé tartozik, ezért fokozottan érvényesek rá az Iránt érintő szociális problémák. Bár az utcákon nem látni, állítólag sok a drogfüggő, akik az afganisztán felől érkező heroin rabjai. Érdekesség, hogy a heroint gyakran "posta-tevék" púpjába varrva csempészik át a határon. 
    Következő nap sajnálkozva vonatoztam tovább Yázd felé, mert sok mindent megnéztem volna még Kermánban.

 2008.10.1-2

 

Címkék: busz vallás irán templom múzeum teázó gasztronómia kert szőnyeg fürdő bazár érkezés mecset egynapos zoroasztriánus kermán

1 komment

süti beállítások módosítása